A fenti idézetet egy előadáson hallottam Dr Bánki György pszichiátertől és eltettem magamnak, mert ezzel a jelenséggel nap mint nap találkozhatunk.
Tanácsot adni a legtöbb ember szeret… sőt észre sem veszi, hogy ha beszélgetőpartnere megosztja nehézségeit, gondjait, akkor szinte azonnal jön „de miért nem csinálod azt, hogy…” vagy „én a te helyedben azt csinálnám…”
De miért érez az ember elképesztő vágyat arra, hogy kéretlen tanácsokat zúdítson egy másik emberre? És a tanácsot kapott fél miért érzi magát ettől még nyomorultabbul?
Nos, természetesen nagyon sok válasz létezik, de van egy általánosan igaz, az pedig az, hogy a kéretlen tanácsadás nem a másik emberről szól, hanem csak a tanácsokat osztogató énjéről. Mindeközben pedig azt sugalljuk a másik felé, hogy szerintünk ő inkompetens a saját életében.
És miért érezzük magunkat legtöbbször rosszabbul egy ilyen szituációban? Mert egyszerűen nem erre van szükségünk. A legtöbb esetben minden emberben ott van az élete aktuális kihívásaira a válasz, ergo megvan a döntés, csak beszélni kell róla, hogy összeálljon 😊
Ezért NEM történik tanácsadás sem egy egyéni coaching folyamatban, sem az önismereti műhely alkalmain. Ehelyett az idő, a tér és a lehetőség van megadva arra, hogy mindenki megtalálja azokat a csomókat, amiket kibogozva élete fonalát tovább sodorhatja.
Comments