Az egészség mint önismereti tér – amikor a jóllét nem „projekt”, hanem „kapcsolat”

Az egészségre máig úgy tekintünk, mint egy elérendő állapotra. Mintha valahol „ott lenne”, és ha elég fegyelmezettek vagyunk, akkor végre megérkezünk. A mentálhigiénés és egészségfejlesztő szemléletben nekem az hozott fordulatot, hogy az egészség nem egy végpont, hanem erőforrás: a mindennapi életet támogató, alakítható, dinamikus egyensúly.

1) Holisztikus nézőpont: többdimenziós emberkép

Amikor azt mondjuk: „jól vagyok”, általában a testre és a fejre gondolunk. A képzésben számomra meghatározó felismerés volt, hogy az egészség bio-pszicho-szociális-spirituális rendszerként érthető: a fizikai állapot, a mentális működés, az érzelmi élet, a kapcsolati háló, a közösségi-társadalmi kontextus és a spirituális/vallási dimenzió egymással kölcsönhatásban formálják a jóllétet.

Ebből az következik, hogy ha egy terület „megbillen”, az sokszor nem ott látszik először. Például lehet, hogy a fáradtság testi tünet, de a háttérben hosszú ideje tartó túlterheltség, kapcsolati feszültség vagy a kontrollvesztés érzése áll.

2) Az egészségfejlesztés lényege: képessé tétel

Az egészségfejlesztés ezért nem lehet pusztán "oktatás" abban az értelemben, hogy valaki megmondja, mit csinálj. Inkább képessé tételnek kell lennie; azaz annak támogatása, hogy az ember jobban értse a saját működését, reális döntéseket hozzon, és a saját ritmusában tudjon változtatni.

Ez a szemlélet azért kíméletes, mert nem tökéletességet kér, helyette önmagunkhoz való kapcsolódást: „mit jelzett most a testem?”, „mit érzek most nehéznek?”, „mire lenne szükségem, hogy kezelhető legyen?”

3) Koherencia-érzet: a belső stabilitás 3 pilléreA szalutogenetikus nézőpont (Antonovsky) nekem azért lett erős, mert a hiányok helyett az erőforrásokra kérdez rá. A koherencia-érzet három pillére:

• Érthetőség – amikor azt érzem, hogy a belső és külső ingerek megjósolhatók, strukturáltak és magyarázhatók.

• Kezelhetőség – megvan a hitem abban, hogy a szükséges erőforrások (saját vagy mások segítsége) rendelkezésre állnak a kihívások megoldásához.

• Értelmesség – az élet történései olyan kihívást jelentenek, amelyekért érdemes küzdeni; a nehézségeknek van értelmük.

4) Egészség mint önismereti tér: mikor kezd el „beszélni” a rendszer

A saját tanulási folyamatomban az egészség egy ponton nem csak egy téma lett, sokkal inkább tükörré vált. Például az időgazdálkodás és a halogatás kérdése: nem csak hatékonyságról szólt, hanem arról, hogyan reagálok a túlterhelésre, a bizonytalanságra, a megfelelésre.

Amikor a „reaktív működés” (tűzoltás, sodródás, kedv szerinti feladatválasztás) tudatosult, akkor az önismereti fókusz így alakult át:

• Mi az, amitől félek, ezért nem állok neki?

• Mi az a belső elvárás, amitől azt érzem, hogy beszűkölök?

• Hol várok el magamtól irreális teljesítményt?

5) Egy rövid, használható gyakorlat: 3×3 koherencia-kérdésHa most azt érzed: szétesett a rendszer, próbáld ki ezt a 3 percet:

1. Érthetőség: „Mi történik most velem? Mi a legfőbb terhelés?”

2. Kezelhetőség: „Mi az az egy apró lépés, amit ma reálisnak érzek?”

3. Értelmesség: „Miért fontos nekem, hogy ebbe energiát tegyek?”

Nekem az egészségfejlesztő mentálhigiénés szemlélet legnagyobb ajándéka az volt, hogy a jóllét nem egy megfelelési feladat lett, hanem egy kapcsolat önmagammal. A fejlődés nem lineáris: inkább spirál, ahol visszatérünk régi pontokhoz – csak közben több megértésünk lesz.

Ha szeretnéd ezt megtartó, strukturált folyamatban átnézni: az együttműködés nálam mindig díjmentes előzetes konzultációval indul!